A felderítő repülések külpolitikailag rendkívül kényes volta miatt minden egyes bevetést és azok útvonalát maga Eisenhower elnök hagyta jóvá. Az elnök biztosítékokat kért arra, hogy az U-2 elfoghatatlan és lelőhetetlen, mivel bár az U-2 információk értékesek lehettek, egy háború kirobbanásához is vezethető provokációt már nem értek meg. Az 1950-es évek közepén a szovjetek még nem rendelkeztek olyan vadászgépekkel vagy légelhárító eszközökkel, amelyek elérhették az U-2-t a 21 km-es repülési magasságán. Az idő múlásával és szovjet haditechnika megfeszített erejű fejlődésével azonban az U-2 napjai meg voltak számlálva.

(Rudolf Anderson hadnagy életét vesztette, amikor U-2-jét lelőtte a kubai légvédelem SZ-75 rakétája)