A CIA az Egyesült Államokba menekült kubai emigránsok körében keresett önkénteseket az akcióra, akiket később guatemalai, Puerto Ricó-i és nicaraguai táborokban készítettek fel a bevetésre. Végül 1500 személyből álló mini hadsereg indult meg Kuba ellen, mely haderő hamis felségjelzéssel ellátott repülők és hajók támogatásával - a ma Disznó-öböl néven ismert mocsaras Playa Girón partvidékén kellett partra szállnia, és az Escamblay-hegységig kellett eljutnia, mely alkalmas volt a tartós védelmi állások kiépítéséhez. A CIA arra számított, hogy az elnyúló küzdelem során a kubaiak az emigránsok mellé állnak majd, a hosszú polgárháború pedig az amerikai hadsereg számára is ürügyet jelentett volna a beavatkozásra. A valóságban azonban minden másképp történt. A kubaiak nem álltak a partraszállók mellé, kiderült, hogy egyértelműen Castrot támogatja az egész ország. Az 1961 április 15 -én hajnalban megkezdődő partraszállás már a kezdeteknél kudarcba fulladt. A kubai erők két nap alatt a partvidékig szorították vissza az élelmiszert és muníciót egyaránt nélkülöző emigránsokat, akik közül a szerencsésebbeket április 19-22-e között sikerült kimenteni a szigetről, 1200-an azonban fogságba estek. Castro április 20-án bejelentette az inváziós erők elleni győzelmet, ami kubai részről 176, az emigránsok közül pedig 118 halálos áldozatot követelt. 1961 októberéig mintegy 100 felkelőt ítéltek halálra, a többi fogoly pedig hosszú időre börtönbe került.